Размер шрифта:     
Гарнитура:GeorgiaVerdanaArial
Цвет фона:      
Режим чтения: F11  |  Добавить закладку: Ctrl+D
Следующая страница: Ctrl+→  |  Предыдущая страница: Ctrl+←
Показать все книги автора/авторов: Rowling J. K.
 

«Harry Potter Г©s a FЕ‘nix Rendje», J. Rowling

Neilnek, JessicГЎnak Г©s Davidnek, akik varГЎzslatossГЎ teszik vilГЎgomat

ElsЕ‘ fejezet

A dementГЎlt Dudley

Végéhez közeledett a nyár addigi legforróbb napja, s a Privet Drive kövér kockaházai álmos csendbe burkolóztak. A máskor csillogóan tiszta autók portól piszkosan álltak a beállókban, a máskor smaragdzöld kerti pázsitok pedig sárgára fakultak — az öntözést ugyanis rendelet tiltotta a szárazság miatt.

Az utca lakói — mivel le kellett mondaniuk kedvenc elfoglaltságaikról, a kocsimosásról és a fűnyírásról — visszahúzódtak hűs házaikba, és kitárták az ablakokat, hogy becsalogassák a csak reményeikben létező fuvallatot. Az egyetlen ember, aki a szabadban tartózkodott, egy kamasz gyerek volt: a hátán feküdt a négyes számú ház mellett, egy virágágyásban.

A sovány, fekete hajú, szemüveges fiú csenevész, kissé beteges külseje arról árulkodott, hogy rövid idő alatt sokat nőhetett. Farmerja piszkos és szakadt volt, a pólója kinyúlt és megfakult, edzőcipőjének talpa pedig végső búcsút készült venni a felsőrésztől.

Nem mondhatni, hogy Harry Potter belopta volna magát az ápolatlanságot az emberiségellenes bűntettek közé soroló szomszédok szívébe, de mivel ezen az estén elrejtőzött egy sűrű hortenziabokor mögött, az arra járók nem láthatták meg. Ezen a búvóhelyen igazából csak úgy lepleződhetett volna le, ha bácsikája, Vernon vagy nagynénje, Petunia kidugja a fejét a nappali ablakán, és függőlegesen lenéz az ablak alatti virágágyásba.

A fentiek miatt Harry Гєgy Г©rezte, kitЕ±nЕ‘ Г¶tlet volt ide rejtЕ‘znie.

Az átforrósodott, kemény földön feküdni ugyan nem volt valami kényelmes, ám itt nem érték el a gyilkos pillantások, nem kellett a híradó helyett dühös fogcsikorgatást hallgatnia, és senki nem zaklatta rosszindulatú kérdésekkel — ezeket a kellemetlenségeket kellett ugyanis elviselnie, valahányszor beült a nappaliba, hogy együtt nézze a tévét nagynénjével és bácsikájával.

Mintha ez a gondolat beröppent volna a nyitott ablakon, Vernon Dursley, Harry bácsikája egyszerre megszólalt:

— Hálaistennek a kölyök végre leszokott róla, hogy itt terpeszkedjen nekünk. Apropó, hol van?

— Nem tudom — felelte közönyösen Petunia néni. — Idebent nincs.

Vernon bГЎcsi mordult egyet.

— Még hogy híradót akar nézni! — dohogott. — Kíváncsi vagyok, mit forgat megint a fejében. Normális gyereket az ő korában nem érdekel a híradó. Dudleynak sincs fogalma arról, mi történik a világban. Szerintem azt se tudja, ki a miniszterelnök. Különben is: a mi híradónkban úgyse mondanak semmit a fajtájáról…

— Halkabban, Vernon! — szólt rá ijedten Petunia néni. — Nyitva van az ablak!

— Ja, persze… Bocsáss meg, drágám.

Dursleyék elcsendesedtek. Harry végighallgatott egy reklámdalocskát valami gyümölcsös gabonapehelyről, és közben a közeli Wisteria sétányon lakó, félbolond, macskaimádó Mrs. Figget figyelte, aki épp a ház előtt haladt el. Az öregasszony bosszús képet vágott, és hosszasan motyogott magában. Harry most már különösen örült, hogy bebújt a bokor mögé, Mrs. Figgnek ugyanis az utóbbi időben az a kellemetlen szokása támadt, hogy mindig meghívta őt magához teára, valahányszor összetalálkoztak az utcán.

Miután az öregasszony befordult a sarkon, és eltűnt Harry szeme elöl, odabent megint megszólalt Vernon bácsi:

— Dudlicsek teázni ment?

— Igen, Polkissékhez — felelte büszke-elégedetten Petunia néni. — Olyan sok kis barátja van, mindenki annyira szereti…

Harry csak nagy nehezen tudott elfojtani egy gГєnyos horkantГЎst.

Ha fiuk megítéléséről volt szó, Dursleyék még önmagukhoz képest is meghökkentően ostobák voltak. Habozás nélkül elhitték Dudley összes átlátszó hazugságát arról, hogy a nyári szünet minden egyes estéjén a bandája valamelyik tagjánál szürcsölgeti a teát. Harry nagyon jól tudta, hogy unokatestvére sehol nem teázik; a haverjaival esténként a játszótér berendezését pusztították, utcasarkokon bagóztak, vagy kövekkel dobálták az elhaladó autókat és az arra járó gyerekeket. Esti sétái során Harry nemegyszer szemtanúja volt mindennek — vakációja ugyanis javarészt azzal telt, hogy a városrész, Little Whinging utcáit rótta, és kidobott újságokat keresett a kukákban.

Mikor felcsendültek a hétórás híreket felvezető szignál első hangjai, Harry gyomra bukfencet vetett. Talán ma este — egy hónapos várakozás után — eljön a nagy pillanat.

— Második hetébe lépett a spanyol poggyászkezelők sztrájkja, s a repülőtereken minden eddiginél nagyobb számban zsúfolódtak össze a hazatérni vágyó turisták…


Еще несколько книг в жанре «Фэнтези»

Младший бог, Николай Воронков Читать →